kcc_jongmyo_banner2.png

<aside> 💡 Dátum: 2023. szeptember 21. (csütörtök), 19:00

Helyszín: Erkel Színház / Regisztráció

</aside>

Nemzeti Gugak Központ

A Nemzeti Gugak Központ a koreai előadóművészet hagyományát megöröklő, a Koreai Köztársaságot képviselő állami művészeti intézmény, a királyi udvari zene hagyományát ápolja. A Gugak Központ 1951-ben azzal a céllal jött létre, hogy a koreaiak több ezer éves zenei hagyományát megőrizze az utókor számára.

Jongmyo Jeryeak

A Jongmyo Jeryeak a joseon-kori királyi udvar ősi szentélyében, a Jongmyo szentélyben a korábbi királyok tiszteletére tartott Jongmyo Jerye szertartáshoz kapcsolódó, 600 éves történelemmel bíró, instrumentális zenéből, énekből és táncból álló előadás. Zenéjét koreaiul akjang-nak nevezik, az ehhez kapcsolódó akjang dalszöveget pedig magas szintű irodalmi műként tartják számon.

A Jongmyo Jeryeak egy hatalmas birodalmat megalapító uralkodó erényeit dicsérő, drámai mű. Az akjang a kulturális és a katonai erényeket dicsőíti, az ehhez kapcsolódó tánc, az Ilmu pedig még fennköltebbé teszi azt. Lassúsága és letisztultsága ellenére dallama színpompás, a mikrotónusok által alkotott hang energiája és élettelisége csak úgy sugárzik a zenéből, és bepillantást nyerhetünk a fenséges és szigorúan irányított koreai udvari kultúra szépségébe.

Az esemény a Joseon időszak (1392-1910) állami zenei intézménye, a Jangakwon utódintézményeként számon tartott Nemzeti Gugak Központ gondozásában áll, 1. számú koreai nemzeti szellemi kulturális örökség, és 2001-ben az UNESCO a világ szóbeli hagyományhoz kapcsolódó kulturális örökségévé és szellemi kulturális örökségévé választotta.

A Jongmyo Jeryeak történelme

Sejong király, a Joseon dinasztia negyedik királya és egyik legkiemelkedőbb uralkodója, akinek a koreai ábécét is köszönhetjük. Uralkodása alatt ráébredt, hogy újfajta zenére van szükség. Úgy érezte, hogy a szertartási zene, melyet az állam alapításának idején alkottak, nem eléggé kifejező ahhoz, hogy elődjeinek kiemelkedő sikereit megfelelően dicsérje, illetve, hogy méltón megemlékezzen az államalapítás nehézségeiről. Ezért alkotta meg a sinakot [sinák], vagyis az új zenét, melyhez a gochwiakból [gocsviák] – a hangos, fújós és ütőhangszerekből álló zenekarból – és a hyangakból [hjángák] – a Goryeo dinasztiából maradt udvari zenéből – szerzett inspirációt. Ennek eredményeképp született meg az új Jeongdaeeop [Csondeap] (Egy hatalmas dinasztia alapítása) és a Botaepyeong [Botepjang] (A béke megőrzésének tánca).

Ezt a kétfajta zenét Sejong király uralkodása alatt az üdvözlő ceremóniákhoz kapcsolódó fogadásokon is játszották. Fia, Sejo király [Szedzsó] (1455-1468) később felülvizsgálta a szöveget és változtatott a zene egy részén annak érdekében, hogy az jobban illeszkedjen a szertartás lépéseihez. A változtatások után tette lehetővé, hogy a Jongmyo Jeryeak alatt is ezeket használják.

Mikor a Jeongdaeeop Sejong király uralkodása alatt először megszületett, tizenöt dalt tartalmazott, a Botaepyeong pedig tizenegyet. Mikor ezeket később a Jongmyo szertartási zenében alkalmazni kezdték, mindkettőt tizenegy dalban állapították meg. Később a Botaepyeong egy újabb dallal gazdagodott, az úgynevezett Jonggwanggal [Csonggváng] (szó szerint: újra világosság), mely Seonjo [Szanjó] sikereit dicséri, aki Korea 1592-es japán invázióját (Imjin Waeran) visszaverte. Ebben a Yonggwangot [Jonggváng](A sárkány fénye) és a Jeongmyeongot [Csangmjang] (Tiszta fény) egyesítették egy dalban, és ebben a formában maradt ránk. Ezekről a zenei változtatásokról régi kottákból, például a Sejong király évkönyveinek 138. könyvéből, Sejo király évkönyveinek 48. könyvéből, a Yeongjo [Jangdzsó] király (1774-1776) uralkodása alatt kiadott Daeak huboból [Deák hubó] (Kiemelkedő zenék későbbi leirata), illetve a Gojong [Godzsong] király (1863-1907) uralkodása alatt született Sogak wonboból [Szogák vonbó] (Népzenei Források könyve) tudunk. A szertartási táncokról, az ilmuról a Siyong muboból [Sijong mubó] (Korabeli tánc magyarázatok) tájékozódhatunk.

A jelenleg használatban lévő Jongmyo Jeryeak-ot, melyet először Sejo király uralkodásának tizedik évében, 1464 óta, több mint ötszáz éve adják elő. Az Imjin háborút követő tíz évben és a Korea függetlenségének kikiáltása utáni hat évben a Nemzeti Gugak Központ 1951-es megalapításáig szüneteltették a szertartást.

A Jongmyo szentély, Korea reprezentatív épülete

A Joseon dinasztia királyi szentélye, a Jongmyo szentély Jongno kerületben, Szöul óvárosának központjában található, és két épületkomplexumot, a Jeongjeont [Csangcsan] (Főcsarnok) és a Yeongnyeongjeont [Jangnyangcsan] (Az Örök Béke Csarnoka) foglalja magába. A szentély őrzi a Joseon dinasztia minden királyának és királynőjének emléktábláját, többek között Taejo királyét [Tedzsó] (Yi Seong-gye [I Szang-gje]), a Joseon dinasztia alapítójáét is. A keleti hagyományok nagy hangsúlyt fektetnek az ősök tiszteletére, ezzel összhangban tehát a négy nagyszülő emléktáblája - beleértve Taejo király apját és nagyapját - is az Örök Béke Csarnokában van elhelyezve.

A Jongmyo Jerye részeinek zenei rendje